Highway to the past

A Múzeum története: Az első 100 év gyűjteménye:

Széchényi Ferenc másfél évtizedig tudatosan gyarapította könyvtárát, amíg érdemesnek találta arra, hogy 1802-ben a nemzetnek felajánlja, és ezzel megvesse „egy közművelődési tudományos központ alapjait”.

Feleségének ásványgyűjteménye alapozta meg a természettudományi részleget, a könyvtárból lassan kialakuló Nemzeti Múzeumban.

A tudományos anyag növekedése a II. világháborúban:

A II. világháború után, a 1940-50-es évek fordulójától újra intenzíven folytak a magyarországi növénytani és állattani kutatások.

A hazai élővilág megismerése - nem kis részben a múzeum kutatóinak munkájával - óriási lendületet vett az elmúlt évtizedekben.

A múzeum helyzete javulni kezd:

Az Afrika-kiállítás 1956-os leégése után a Nemzeti Múzeum épületében lázas munkával készült új embertani, ásványtani, őslénytani és állattani kiállítások fölött lassan eljárt az idő, és egyiket a másik után csuktuk be.

Új kiállítóhelyre volt szükségünk és az utóbbi évtizedekben kinőttük a rendelkezésre álló raktárakat is.

 

Tengeri őslények kora Magyarországon

 

A triász időszakban, a leggyakoribb élőlények a csigák és kagylók voltak, később alakultak ki az úgynevezett „álteknősök”, melyek a mai teknősökhöz hasonlóan mozogtak viszont nem volt bennük más közös tulajdonság. Ezekből alakultak ki a „zsiráfnyakú” hüllők, amiknek a nyaka elérhette a 11 métert is és hosszabb volt, mint az állat teste és farka együtt. Ezek mellet 300 millió éven keresztül éltek az ammoniteszek, amik a fejlábúak osztályába tartoztak és apró polipszerű élőlények voltak csigaházzal.

 

Az őskor világa

 

A jégkorszak

 

2,6 millió évvel ezelőtt megváltozott a Kárpát-medence környezete, élővilága. A sorozatos klímaváltozások jelentősen befolyásolták a növény-és állatvilág fejlődését. Az élővilág sokféleségének átalakulását az ember megjelenése is befolyásolta. 

 

A neandervölgyi ember

 

Testfelépítésében a hideg éghajlathoz alkalmazkodott. Alacsony és zömök volt, teste izmos, törzse vaskos és hordószerű, orra széles, tágas az orrürege. A férfiak életük nagy részét vadászattal töltötték, a nők gyűjtögettek. A vadászat veszélyes foglalkozás volt mert sok belsőséges, csont sérülést szenvedtek, amibe bele is hallhattak, többek között mamutra is vadásztak. 

 

Homo sapiens 

 

Testfelépítését tekintve, a neandervölgyi ember erősebb volt a mai embernél, eszközei viszont fejletlenebbek voltak. A felfedezett barlangrajzok is a mai ember alkotási, bőre világosabb, orra kisebb keskenyebb volt. 

 

A neandervölgyi ember és a mai ember kapcsolata

 

Nincs nyoma annak, hogy a két emberi faj ellenségek lettek volna, versenytársak viszont lehettek mivel ugyan azokra az állatokra is vadásztak és azonos természeti erőforrásokat kerestek. A versengésben a mai ember győzedelmeskedett. A neandervölgyi ember 25.000 évvel ezelőtt halt ki.

 

Az őskor barlangi üledékei

 

Környezete zárt, védett, a geológusok számára is vonzó célpontokat rejt. Ezekben fennmaradt csont-maradványokból meg lehet állapítani az egykori éghajlatot, a cseppkőképződményekből pedig hőmérsékleti és csapadék viszony változásáról nyerhetők információk.

 

Mai állat és növényfajok

 

Madárfajok:

• A gerincesek közül a 2. legnagyobb csoport

• Ma közel 10.000 fajuk ismert

• A legnagyobb madárfaj a strucc és a legkisebb a méhkoribli

• A madarak rendkívűl jól alkalmazkodnak a különböző életfeltételekhez

• Számos madárfaj kipusztult és nagyon sok veszélyesztetett, mivel természetes élőhelyeik beszűkűlnek vagy eltűnnek

 

Mohák:

• Nincs szállítószövetük

• A vizet teljestestfelületükön  veszik fel

• Korábban egységes törzsnek tekintették, de elemzések kimutatták, hogy önálló törzset alkotnak

 

Zuzmók:

• Teleptestűek, szinbózisban állnak egymással 

• 13.500 fajuk ismert

• A trópusoktól a tundrákig mindenhol találkozhatunk velük

 

Zárvatermők:

• 200.060 fajuk ismert

• 1-2 termőlevélen helyezkednek el a magok, zárttérben úgy nevezett magházban

 

Nyitvatermők:

• A magok szabadon nyitott termőlevelekben fejlődnek

• 1000 faját ismerjük

• 4 törzsbe sorolják őket

• Nagy szerepet alkottak a föld növényzetének kialakulásában

 

Puhatestűek:

• 2oo.ooo fajuk ismert 

• ¾-ük tengerben él

• A legnagyobb fajgazdagság a korallzátonyokra jellemző

   

Főemlősök:

• Legközelebbi rokonaink a főemlősök

• Meglepően változatos  csoportot alkotnak az egészen kicsi példányoktól a hatalmas gorillákig

• Mostanáig, mint egy 400 ismer faj lett veszélyeztetett

 

Ásványok

 

Hegyikristály:

Az egyik legerősebb és legfontosabb ásványunk. A 12 mesterkristály egyike. Más néven kristallos, ami görögül jeget jelent. Általában hatszög alakban jelenik meg. Főként ékszereket készítenek belőle.

Rózsakvarc:

Vastag, kristályos tömbökben fordul elő viszonylag ritkán, főleg Brazíliában, az Egyesült Államokban és Dél-Afrikában. Ékszerek készítésére és táskák díszítésére használják fel. Színe erős fénynek kitéve megfakulhat.

Pirit:

A pirit másnéven bolondok aranya leggyakrabban kocka alakban fordul elő. Általában Spanyolországban, az Egyesült Államokban, Colorado és Arizona szövetségi államok területén fordul elő.

Ametiszt:

Az ametiszt lilás színű, üregek falán háromszög alakban kristályosodó ásvány. Főbb lelőhelyei Brazília, Szibéria, Mexikó és Kanada. A régi hagyományok szerint amulettként hordták, mert úgy tartották, hogy megvédi őket a részegségtől. Manapság ékszerként használják és legtöbbször sokszög alakúra csiszolják.

Obszidián:

Az obszidián vulkáni üvegként is ismert. Kiömlési kőzet ami a forró láva hirtelen lehűlésekor és megszilárdulásakor képződik. Már az őskőkorszaktól kezdve különböző használati eszközök (kések, nyilak) készítésére használták. Dél-Amerikában az indiánok védelmező talizmánként használták.

Lazurit:

Dolomitokban képződik vulkáni körülmények között. Leggyakrabban Afganisztánban, Oroszországban, Iránban és Kínában fordul elő. Régen az őrleményéből sötét kék festéket csináltak, amit a templomok és előkelő épületek díszítésére használtak. Ma ékszereket csinálnak belőle, főként gyűrűket.

 

Élővilágunk ma

 

Hazánkban számos állat és növényfaj él. A Természettudományi Múzeum ezeket mutatja be nekünk. Rengeteg vízi élőlényt is megismerhetünk itt.

Életünk alapja a víz. Szervezetünk 70-90 %-át ez teszi ki. Ebből kifolyólag az állatok többsége is víz közelben él. A leggyakoribb élőlény a moha. Ezek közül is a vastagerű moha a legelterjedtebb. Hajtásai szabályosan, fésűsen rendeződnek. Vastag erei segítik az erős sodrású vízzel szembeni ellenállásban. A másik jellemző mohafaj a forrásmoha. Erős gyökérzetű képződményeivel tapad rá a sziklákra, fagyökerekre. Az akár 20-30 cm hosszú hajtásai a víz sordásának irányában lebegnek a vízen. Ahogy a tavak fokozatosan feltöltődnek, a bennük lévő víznek megnő a tápanyag tartalma, és dúsabb lesz a növényzete.

 

Rovarok

A Magyar Természettudományi Múzeumban sok rovart láttunk: Darazsakat, (Nyeles gömböcdarázs, Gyakori lopódarázs, Német darázs), bogarakat (Kis hőscincér, Nagy álcímerespoloska, Mannakabóca), lepkéket (Nagy fehérsávoslepke, Csíkos medvelepke, Magyar boglárka), pókokat (Darázspók, Barna kövipók). Az alábbi felsorolt rovarokról részletesebben is írtunk.

• Szűcsbogár

• Gyapjúbogár

 

Mindkét bogárfaj lárvái gyapjúból készült textíliák, szőnyegek, szőrmék károsítói, a ki nem takarított szobákban összegyűlt „pormacskákban” is megtelepednek.

 

• Aszalványmoly

 

Lárvája az élelmiszert nem csupán elfogyasztja, hanem sűrű fonalaival csomósan össze is szövi.

 

• Nagy lisztbogár

• Fogasnyakú gabonabogár

Gabonával, liszttel és más élelmiszerekkel táplálkozik. A Földön mindenfelé széthordták az emberek. Az ép gabonaszemeket nem képes megkezdeni, így más kártevők tevékenysége után fér csak a szemek belsejéhez.

• Erdei vöröshangya

 

Az erdei vöröshangyák nagy, kúp alakú fészkeit erdőszéleken, tisztásokon, fenyvesekben találhatjuk meg. Ezek a fészkek a földfelszíntől egy-két méternyire is kiemelkedhetnek, lefelé akár 5 méter mélységig hatolnak. Az erdei vöröshangya mindenevő, de nagyon sok rovart is fogyaszt. Táplálékának kétharmada erdészeti kártevő. Egy közepes méretű kolónia naponta 100 000 rovart fogyaszt. Mivel tetemes mennyiségű rovarkártevőt pusztítanak el, a természet védelmében nagy segítségünkre lehetnek.

 

• Nyeles gömböcdarázs

Utódai számára vékonyfalú, elkeskenyedő nyakú, korsó alakú sárfészket épít vízzel felpuhított kis sárgolyókból. A fészek egyetlen üregből áll, ennek falára belülről egyetlen petét ragaszt. Utána 8-10 kis hernyót halmoz fel a fészekben, amellyel a kikelő darázslárva táplálkozik. Végül betapasztja a fészke bejáratát.

 

A rovarok felettébb hasznosak lehetnek, hiszen nagy részük nem kártevő, és segítik a szerves anyagok lebontását, továbbá nélkülük nem lenne teljes a tápláléklánc sem. Viszont kártékonyak is lehetnek, mivel vannak köztük kártevők is, és sok veszélyes vírust ők terjesztenek.

 

Ez a múzeumlátogatás számunkra hasznos tapasztalat volt. Megismerhettük Magyarország rendkívül gazdag állat, növény és ásványvilágát. Érdekes volt olyan dolgokat látni, amikkel a hétköznapokban nem találkozhatunk, és a letűnt korokról többet megtudni. Az állandó kiállítás keretein belül megtekinthettünk őskori ezközöket, állatokat és embereket életnagyságban, továbbá érdekes volt látni az evolúció folyamatát.